Saját Szavaikkal - Connektor :567:

Az év legbizarrabb lemezcíméért folytatott képzeletbeli versenyben mindenképp dobogóesélyes a Tankcsapda Connektor: 567 albuma, amelynek anyagát egy országos turné keretében épp a napokban mutatja be a csapat. Lukács Laci ezúttal a nóták hátterérol beszélt az MHH-nak.

Vezér

Elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy ugyan eddig is tolem származtak a dalszövegek, de erre a lemezre írtam meg az eddigi legszemélyesebb szövegeimet. Ezek alapján lehet rólam, mint emberrol, a gondolkodásmódomról a legtöbbet megtudni. Ha mondjuk valaki a sorok mögé is lát. Zeneileg ez egy tipikus Tankcsapda szám, a régebbi hangzásunkat idézi. Nem véletlenül lett nyitószám, és nem véletlen maga a Vezér cím sem. A szövege is egy bizonyos vezérrol szól, és az egész lemez gondolati vezérmotívumát is ez adja meg. Akár Intro is lehetett volna a cím, csak épp a Vezér sokkal kifejezobb. Néhány kritikus megtámadott amiatt, hogy nem írok már olyan szövegeket, mint régen. Tehát nem a csajozás, nem a berúgás, meg mittudomén mi a téma, hanem elkezdtem okosodni. Na most, ehhez csak annyit fuznék hozzá, hogy 21-22 évesen is olyan szövegeket írtam, amilyen életetet akkor éltem. Akkor a csajozás, a berúgás, a fetrengés volt a lényeg, most viszont már másképp élek. Ha valaki szerint az a rossz, hogy valami 8 év után már nem pont olyan, mint 8 évvel korábban, azt a valakit én nagyon tudom sajnálni. Nemhogy szégyellem magam amiatt, hogy más vagyok, mint 8 évvel ezelott, tehát fejlodtem, hanem még nagyon is büszke vagyok rá. Kifejezetten örülök, hogy ma már nem az a minden este berúgós, minden csajt megkúrós Lukács vagyok, amelyik a Tankcsapda indulásakor voltam. A lemezen persze vannak vidám, bulizós nóták is, Rió, Sztyuárdesz, vagy Boka, de van más is. Bocsánatot kérek, de néha nekem is eszembe jut, hogy mi van azon kívul, hogy az ember megszületik, eszik, alszik, majd meghal.

Bárány

Zeneileg és szövegileg is a legsúlyosabb, legmarkánsabb, legsötétebb darab. Nem szándékosan lett sötét a kép, de tényleg úgy érzem, hogy a világ egy olyan pályát ír le, aminek a végét nem egy rózsaszín bugyogóban táncoló, szoke, nagymellu lányok örömódáját éneklo kórus fogalmazhat meg legjobban. A koncerteken ezt a számot nagyon szereti a közönség, tehát nyilván megértették az emberek, hogy mirol szól. A technikusunk szerint a Bárány azért nem olyan jó, mint a szerinte hasonló csapáson mozgó Legjobb méreg, vagy Jönnek a férgek volt, mert nem kínál megoldást. Szerintem viszont pontosan benne van a szövegben a megoldás: ha az ember nem akar beletörodni a kínlódásba, akkor a saját lábára kell állnia, és az öklével az asztalra kell csapnia. Az nem megoldás, hogy az ember valamilyen külso segítségre vár, abban bízik. Ha valaki igazán akar megoldást találni, tehát hajlandó ezért tenni is valamit, akkor megfogja kapni a külso segítséget is hozzá. Ehhez elobb azonban tenni kell valamit. Én legalábbis ezt gondolom.

Sztyuárdesz

Ez egy Cseresznye riffre épül, és ugyan korán elkészült, de kezdetben ódzkodtunk tole, mert kicsit olyan britpopos ízei voltak. Aztán ahogy kialakult a szöveg, meg az énekdallam, egyre inkább elvesztette ezt a jellegét. Inkább amolyan poszt-Nirvanás hangulata lett! Ha-ha! De ezt sem én, sem a zenekar nem bánja. Ellentétben más bandákkal, mi nem akajuk azt hangoztatni, hogy nincsenek hatásaink. Hallgatunk zenéket, és ezek természetesen hatnak is ránk. Másokra is hatnak, csak ok inkább letagadják. Aki nem süket, nem vak, tehát hallgat lemezeket, lát klippeket, arra mindeképpen hat, amit hall vagy lát. Ez tény. Ha akarja, ha nem. Mi elismerjük a dolgot. Ez a szöveg eredetileg egy más zenei ötlethez született, de az annyira kommersz dallamvilágú volt, hogy a zenekar egybol elhajtott vele a próbáról. Aztán jött Cseresznye ezzel a témával, és rájöttem, hogy a Sztyuárdesz szöveg pont illik rá.

Vonat

Ez a lemez rövid dala. Errol csak azt kell tudni, hogy olyan pillanatomban íródott, amikor épp nagyon vágyódtam a szerelemre, mint érzésre. Tehát nem, mint szexre. Épp olyan Csipke Rózsikákról álmodoztam, akik majd belépnek az életembe. De az a helyzet, hogy Csipke Rózsika még mindig várat magára, hogy így fogalmazzak. Egy egyszeru, vidám, punkos darab. Egy jópofa hangulat...

Múlik

Ismét egy Cseresznye téma. Nem nevezném a dalt szomorúnak, inkább melankólikusnak. Tehát nem szomorúságot sugall, mint inkább gondolkozós melankóliát. Tipikus szerelmesdal, és aki a sorok között tud olvasni, az nagyon sok mindent meg tudhat belole az én érzelmi életemrol, vagy magánéletemrol. Zenei szempontból azért érdekes, mert a lemezen itt tunik fel eloször a billentyu, mint hangszer, tehát a szintetizátor. Van egy vonós jellegu hangszín, ami színesíti, tehát érdekesebbé teszi a hangzást. Nem egy tipikus Tankcsapdás nóta, de ettol függetlenül az egyik kedvencem a lemezrol.

Disco

Volt egy rock'n'rollos hangulatú szövegem, de érdekes módón ehhez Cseresznye hozott zenét, tehát riffet. Én személy szerint nagyon ritkán járok diszkóba, a fél kezemen meg tudom számolni, hogy hányszor voltam ilyen helyen. És még maradna is ujjam! De ha megfordulok egy ilyen helyen, nagy fokú elembertelenedést, kiüresedét érzek az ott "szórakozni" vágyó emberekben. És ez remélem, hogy a dalból is sugárzik. Egy ilyen hely semmi másról nem szól, hogy minél több kábítószer fogyjon, minél több ember minél tovább szeletelje a zellert, és közben lehetoleg ne kelljen gondolkodniuk. Nem bántani akarom a diszkóba járókat, vagy a diszkótulajdonosokat, sot a DJ-ket szeretném a legkevésbé bántani, mert én is elismerem, hogy vannak köztük nagyon tehetségesek is, sokkal inkább a mentalitás, a hozzáállás az, ami a csörömet b. . ogatja.

Forrás

Összesen talán 8 sor hangzik el benne, de ez a szöveg már a Jönnek a férgek után megvolt. Annyira minimálisnak éreztem, hogy még írni akartam hozzá valamit, de egyszeruen nem volt mit hozzátenni. Túl kerek volt ez a 8 sor. Egyszer egy próbán elég jó hangulatba hoztuk magunkat, a riffbol mondjuk érzodik is, hogy milyen hangulatról beszélek, és Cseresznye elkezdte játszani ezt a riffet. Mire Gyuri és jómagam is beszálltunk, és közel egy órán improvizáltunk. Mikor kifáradtunk, mondtam a többieknek, hogy ez a zene pontosan az, amihez illik az a bizonyos 8 sor. Innentol már csak finomítani kellett rajta. Azt hittem, hogy a koncerteken nem fog muködni, de nemcsak játszani nagyon jó, hanem a közönség is láthatóan élvezi. Jó kis headbangelos téma.

Boka

Ez a nóta váltotta ki eddig a legellentétesebb érzelmeket. Van, aki szerint ez a legeslegjobb dal a lemezen, míg mások szerint jó a lemez, de hogy tudunk ilyen szart, ilyen szemetet kiadni a kezünkbol, mint a Boka. Van olyan konkrét lányismerosöm, aki kurvára utálja a Bokát, de aztán kiderült, hogy neki is vastag a bokája. Nem a vastag bokájú lányokat akartam megbántani ezzel a szöveggel, csak leírtam, ahogy érzek. Én ugyanis az elso három dolog között a bokáját is megnézem egy nonek. És megmondom oszintén, nem szeretem az igavonó típusú bokákat. Ezért lehet engen utálni, lehet szeretni, de attól érzem magam szabadnak, ha elmondhatom, amit a világról gondolok. És ezek közé tartozik a vastag bokáról alkotott véleményem is! Ha-ha!

Rio

Ez sem friss dal, a szövege már az Ember tervez idején majdnem készen volt, és a zenéje is hasonlóan slágeres volt. Aztán egy szintén hangulatos próbán egy másik popos témára ráénekeltem hülyeségbol, és egybol mondtuk, hogy ez milyen egy takony sláger lesz, fúj! Annyira megtetszett nekünk a dalban bújkáló kommersz érzés, hogy muszáj volt megcsinálni. Miért ne tehetnénk meg, hogy egy ilyen slágeres darabot is feltegyünk a lemezre. A szöveg tulajdonképpen semmirol nem szól, legfeljebb arról, hogy nem vagyok egy világfájdalommal teli, okoskodó csávó. Azt azért hozzátenném, hogy erre a nótára szándékosan nem csináltunk klippet. El akartuk kerülni, hogy a Tankcsapdát, mindazt, amit képviselünk, bárki is egy olyan dallal azonosítsa, mint a Rio. Ez egy dalunk a sok közül. Valószínuleg a lemezeladást nagyon megdobta volna egy ilyen sláger, de nem akajuk ilyesmivel felhigítani a Tankcsapda tábort.

Kicsikét

Ez lett az elso klipp, mert egyszerre nagyon Tankcsapdás, és egyszerre szokatlan, újszeru. Az éles dinamikai váltások miatt friss ez a dolog, és van ugyan refrén, de mégsem egy kézenfekvo, jól énekelheto refrén. Koncerten akkorát üt ez a nóta, mint az állat! Ahogy a lassú rész után beüt a gyors, mint a méhkas, beindul az egész terem. Azért is szeretem, mert a második nyugost, halk résznél a zenekar leáll, és akkor nyugodtam beszélgethetek a közönséggel. Nóta közben! Ha-ha!

Tavasszal

Ez az egyetlen olyan dal a lemezen, aminek a témája a legutóbbi turnén született. Fel szoktuk ugyanis venni a hangbeállásokon a jammeléseket, szimpatikus témákat. Ezeket visszahallgatva egy csomó minden már nem tunik olyan jónak, mint akkor, de a Tavasszal témája mégsem kopott le. Egy monoton, igazából a ritmikára épüló dal, a szövege pedig személyes, bensoséges. Ha prózában mondanám el valakinek, hogy én tavasszal újra kezdek mindent, akkor lehet, hogy nagyképunek tartana, vagy demagógnak, pedig én tényleg ezt érzem. Most is úgy érzem, ebben a pillanatban is, hogy tavasszal majd újra szeretnék kezdeni nagyon sok mindent az életemben.

Kérdezz

Fontos, hogy egyrészt zeneileg teljesen közös munka volt, bár a riffet itt is Cseresznye hozta. A szövegnél pedig lényeges elmondani, hogy a balesetet már majdnem el is felejtettem, amikor jött ez a szövegötlet. Ugyanis biztosan akadnak, akik azt hiszik, hogy ha már volt a baleset, akkor gyorsan írtam róla egy számot. Az elso ketto sor valóban a kóházi ágyon jutott eszembe, amikor a dokik a szájzárhoz való vasakat tették bele az arcomba, de nem próbáltam meg hozzájuk még kipréselni tizenkettot. A két sor megmaradt a fejemben, és amikor ez a zene összeállt, eszembe jutott, hogy ez az összesen ketto sor mennyire jól illeszkedik ehhez a ritmikus, heavy metal jellegu zenéhez. A szöveg tehát furcsa módon, a dal után, ahhoz született. Nem arról volt tehát szó, hogy mindenképpen akartam volna egy balesetes számot írni. Ez lesz a második klip a lemezhez. Mostanában lesz majd látható a Z+-on, meg másutt.

Akapulkó

Ez a szám is megosztotta a közönséget, akárcsak a Boka. Van, aki szerint egyszeruen zseniális, más szerint meg egyszeruen pocsék és undorító. Mindkét véleményt eros túlzásnak tartom. Utóbbiak azzal érvelnek, hogy ez egy rossz Hobó kópia, és nekünk egyébként sem áll jól ez a kicsit rap-szeru ritmikus szöveg. Soha nem is tagadtam, hogy annak idején Földes Hobó, mint szövegíró és mint eloadó, nagyon nagy hatással volt rám. Másik eros hatásom pedig az egykori Neurotic zenekar, ahol az a Pajor Tamás rappelt, Magyaroszágon mindenkit tíz évvel megelozve, aki azóta az Ámen zenekarban ilyen keresztény dolgokat játszik. A mostani dolgai nem érdekesek ebbol a szempontból, de az akkori dolgait nagyon szerettem. Ha valaki Földessel vagy Pajorral hozza párhuzamba ezt a számot, akkor nem áll nagyon távol az igazságtól. Az biztos, hogy ezt a dalt nagyon-nagyon magaménak érzem. Ez a ritmikus szöveg hónapokon át motoszkált a fejemben, és állandóan arra késztetett, hogy írjam már le valamikor. Kicsit félve mutattam meg a többieknek, de mindenkinek nagyon tetszett. Cseresznye egybol elkezdett agyalni, hogy milyen gitársoundokat hoz majd hozzá, meg ilyenek. A Múlik mellett ez a másik dal, amire igazán nagyon büszke vagyok a lemezen. Nem azért, mert annyira zseniális, vagy ilyesmi, hanem mert egy újabb színt képvisel a Tankcsapda palettáján.

1997. november, Metal Hammer