1997, Metal Hammer

Azt valószínoleg már tucatnyi interjúban elolvastad, hogy az új Tankcsapda lemez elég meghökkentoen hangzó Connektor :567: címe mögött semmilyen titkos koncepció nem rejlik. Egyszeru poénkodás során bukkant fel ez a cím, természetesen Cseresznye volt az ötletgazda, és mivel nem volt komoly ellenvetés, így aztán meg is maradt. Lénárd László ehelyett inkább arra volt kiváncsi, hogy mit keres egy kajmán a Níluson. Többek között ezt a kényes kérdést is Lukács Lacinak kellett megválaszolnia.

Mivel a ferihegyi reptéren még sosem csináltam interjút, azonnal rábólintottam Lukács Laci javaslatára. Foleg, miután kiderült, hogy o sem életünk bonyolítása miatt ajánlja ezt a távoli helyszínt, hanem mert kikisérné egyik kedves ismerosét, és utána elég nehezen tudna visszajutni a városba. Így aztán a reptéri parkoló füvén körbeültük a diktafont, és beszélgettünk. A beszélgetés elég jól sikerülhetett, mert Laci csak egy jó óra után kezdett kiváncsiskodni, hogy mikor akarnám feltenni az elso kérdést. Akkor már túl voltunk az interjú felén...

Tegnap legalább 4-5 órán keresztül dedikáltatok az MCD-ben, ami komoly meló, kell hozzá állóképesség. Utána pedig mini koncertet adtatok az E-ben egy sajtótájékoztató keretében. Honnan jött az ötlet, hogy duplán megkínozzátok magatokat?

Az ötlet kurvára nem egyedi, nem mi találtuk ki. Nem akartunk rendes E-klubbos koncertet csinálni belole, ez egy sajtótájékoztató volt, rövid koncerttel, de azért mindegyikünk kapott Kémeritol 10-10 belépot, amiket a dedikálás alkalmával kiosztogattunk a rajongók között. Jó volt egyébként a buli, de az az érdekes, ha én újságíró lennék, és meghívnának egy ilyen helyre, ahol kaja is van, pia is van, sot még musor is, akkor azért csak feltennék néhány kérdést a zenekarnak. Ha mást nem, legfeljebb azt, hogy Cseresznye, miért hordasz ilyen csúnya, sárga napszemüveget? Érted? Két-három emberen kívül senki nem tett fel kérdést.

De legalább a rajongókkal lehetett dumálni.

Igen. ok oda is jöttek beszélgetni. Egyébként, amikor meg szokták kérdezni, hogy mitol sikeres a Tankcsapda, akkor fel lehet sorolni 300 ezer dolgot:türelem, kitartás, akarat, jó idoben voltunk jó helyen, jó dalok, jó szövegek, jó eloadásmód, magával ragadó frontember, meg ilyen hülyeségeket... Ami persze minde lehet igaz, vagy nem igaz, ez nézopont kérdése, de az mindenesetre kurvára fontos, hogy legyen kapcsolat zenekar és közönség között. Így kaphatunk állandó, torzításmentes visszajelzéseket arról, amit csinálunk. Mert ezek a fontos információk, és nem az eladási eredmények. Hiszen, ha csak az eladási eredményeket nézzük, akkor a Carpe Diem a jó zenekar, meg a Soho Party, mert ok adnak el kurva sok lemezt. De könyörgöm, mindannyian tudjuk, hogy a Carpe Diem és a Soho Party is egy nagy rakás szar. Csak azért adnak el sok lemezt, mert ilyen a közizlés. Az önmagával szemben igényes ember ilyesmivel nem is foglalkozik. Ahhoz, hogy jó lemezeket tudjunk csinálni, és hogy a közönség jó lemezeket tudjon hallgatni, mindenképpen kell ez az oda-vissza kapcsolat, a kontaktus.

A dedikáláson régi arcok is felbukkantak?

Voltak régiek is, újak is. Jönnek a 12 évesek, akiknek igazából akár már az apja is lehetnék, elméletileg, meg vannak olyanok, akik már a Jönnek a férgek dedikáláson is ott sorakoztak a paksamétájukkal.

Ahogy hallom, azért most már ti is higgadtabban dedikáltok, mint régen...

Ha-ha! Hát igen, a Jönnek a férgek dedikálás a Headbangerben emlékezetes volt! De akkor is igazából csak Gyuri lott túl a célon egy kicsit. O sem volt tajt- merev- hulla- állat- beton- halál részeg, mert akkor a nevét se tudta volna leírni. De hát Gyuri is komolyodik, én is lassan 30 leszek, Cseresznye pedig sosem volt az a borzasztó party animal. Meg hát "kianimálkadtuk" már magunkat. Régen minden hétvégén hánytam a Bem téren, és minden vasárnap arra ébredtem, hogy soha többet. Szombaton aztán mentem újra. De ezt a dolgot tövirol-hegyire kitapasztaltam, már más dolgok érdekelnek. Többnyire nem is kívánom az alkoholt, de ha mégis, akkor a másnaposság, a reggeli fejfájás miatt nem merek inni.

Jelenleg az ország vezeto rockcsapata vagytok. Mennyire kényelmes ez a pozíció?

Semmiképp sem egészséges. Nem az a baj, hogy az eladási listákat, persze csak a kemény rock zenekarokat tekintve, mi vezetjük, hanem azt, hogy pokoli toronymagasan. Az nem lenne gond, ha 300 darabbal többet adnánk el, mint a következo zenekar, vagy eladnánk 32 ezret, ok meg 30-at. Az a gond, hogy mi mondjuk eladunk 30 ezret, az utánunk következo meg hetet. És a 7 ezer már kib. . ott jó eredmény. érted?

A kiugró népszeruség átkai közé tartozik, hogy olyanok is titeket szapulnak, akik mondjuk normális esetben nem is faoglalkoznának a Tankcsapdával. Nem csak a közönségrol beszélek, hanem más zenekarokról is.

Figyelj, amikor egy zenekar olyan dolgokkal foglalkozik, hogy melyik banda mennyi lemezt ad el, addig sosem jut sehová. Nem érdemes a másikat lesni, mert nincs sikerrecept. Ha lenne, akkor én valószínuleg kurvára el tudnám mondani. Azzal kell foglalkozni, amit az ember csinál, és nem mással.

Ti annak idején nem is figyeltetek senkit?

Olyan szinten nem, hogy 1989-ben Kémeri azzal jött hozzánk, hogy gyerekek, van egy olyan dolog, hogy demó. Egy kazetta, amire felvesszük a számokat. Ilyet kéne csinálnunk! Mi meg csak néztük, hogy mirol beszél! Ha-ha!

Ez így poénnak tunik, de én is emlékszem, hogy a Metallica Hungarica fanzine indulása idején nekünk is el kellett magyaráznunk a zenekaroknak, hogy mi az a demó. Ma már ez természetes, de akkor itthon ez egy új dolog volt.

Tényleg az volt. Az elején mi is csak a koncertezésben hittünk. Mert ott kiderül, hogy a végén tapsolnak-e, vagy sem. Kémeri azonban csak ragaszkodott a demóhoz, míg végül rábólintottunk, és ez lett a Baj van! demó. Kurva sok okosság volt mögötte, el tudod képzelni. Három óra alatt vettük fel, pakolással, mindennel együtt. Közülünk egyedül Kémerinek volt valami nagyon halvány, nagyon ködös elképzelése arról, hogy mit kéne csinálni. De ezt is már csak mai szemmel látom. Akkor az is hülyeségnek tunt, amit o mondott. Ha-ha!

Péternek van egy ösztönös, természetes érzéke az efféle dolgokhoz. Legalábbis szerintem.

Szerintem is. De ezzel együtt a spontaneitásnak sokkal nagyobb szerepe volt nálunk, sot, ez máig is igaz. A 'Cause for sale-nál egy kicsit túlzásba is vittük a spontaneitást. Az már azért nem lett spontán, mert tudatosan volt spontán, ha érted, mire gondolok. Az új lemeznél is azt csináltuk, hogy ha a stúdióban egy véletlenül kialakult hangzás megtetszett nekünk, akkor nem ragaszkodtunk ahhoz, ami a demón hallható volt, hanem a spontán dolgot valósítottuk meg. Azt, ami az adott pillanatban mindannyiunknak tetszett. Ez egy ilyen ösztönös hozzáállás. Távolról sem vagyunk olyan tudatosak, amilyennek sokan hisznek bennünket.

Ez azért érdekes, mert tényleg sokan azt hiszik, hogy egy ilyen folyamatos sikerszériához iszonyatos haditervek kellenek.

Nálunk szó sincs prezíc, tudatos, mérnöki munkáról. Sokkal fontosabb, hogy örömöt okozzon a gitározás, a próbálás, a koncertezés, és ha ez mind megvan, akkor a dolgok úgyis kialakulnak. Rengeteg csapatnál adottak a feltételek, a jó hangzás, a jó hozzáállás, a jó muzsikusok, de mégis valami hiányzik. Ezért mondom, hogy nincsen recept.

Tudod, mit tartok én fontosnak nálatok? Azt, hogy minden ösztönösség ellenére is agyaltok a fontos dolgokon. Lehet, hogy számotokra ez nem is tunik agyalásnak, mert csak beszélgettek, poénkodtok egymással, de ahogy észrevettem, nálatok mindig folyik kommunikáció a zenekar dolgairól. Sok banda mindenrol szívesen beszélget, csak éppen a zenekari dolgokról nem.

Az biztos, hogy ha összeülünk Cseresznyével egy nagy dudára, akkor elso körben kibeszéljük a csajos dolgokat, a barátnoket, és attól kezdve olyanokról esik szó, hogy például a háttér sötétpiros legyen, vagy inkább sötétbordó. És a sok hülyeség ellenére azért felbukkannak jó gondolatok is.

Beszéljünk kicsit konkrétabban az új lemezrol! A sajtótájékoztatón volt egy kérdés a kommersszé válással kapcsolatban, amit nem nagyon értettem a gyenge erosítés miatt. Az új albumról volt szó?

Tulajdonképpen igen. Bár ezt a dolgot azért nem értem, mert a Tankcsapda sosem próbált lejjebb ereszkedni mondjuk egy szinttel, hogy még nagyobb táborhoz szóljon. Ha valamit is megpróbáltunk elérni, az az, hogy a közönség kövesse a Tankcsapdát. Remélem, ez most nem hangzik nagyképuségnek, mert nem is az. Úgy érzem, hogy a Kérdezz címu dal refrénjében sokkal többrol van szó annál, hogy igyunk meg egy sört, és ugye mi jó sörbarátok vagyunk. Ezzel most nem a sörivókat akarom bántani, mert magam is szeretem a sört. Csak azt mondom, hogy nem visszafelé kell lépni, hanem elore. A nyálasodásról csak annyit, hogy ha egy zenekarnak sikere van, tehát növekszik a tábora, azt sokan úgy értelmezik, hogy a zenekar kommercializálódik, tehát nyálasodik. A Rock'n'Roll rugója valóban nagy sláger volt, de az Ember tervez albumon sem 12 Rugó szerepelt, ahogy egy újon sem 12 Rió hallható. Aki egy Bárányt, vagy egy Forrást nyálasnak nevez, az nem tudom, hogy mit nem nevezne annak. Amikor tegnap eljátszottuk a Forrást, iszonyatos csend lett a teremben, és csak páran kezdetk utána, nagyon óvatosan tapsolni... Ha-ha!

Ami igaz, az igaz, a Forrás tényleg nem egy könnyen fütyülheto sláger.

Az a röhej, hogy már a Jönnek a férgek lemeznél azt mondogatták nekünk, hogy a pályánk csúcsán vagyunk, hová akarunk innen tovább menni. Egyszeruen csak zenélni akarunk. Nem több emberhez szólni, hanem jó szívvel zenélni. Úgy érzem, hogy ugyanúgy rhythm'n'blues-t pengetek, mint amikor eloször fogtam kezembe hangszert. Ezért például nem is érzem furcsának, hogy a lemezen egymás után következik a Rio, ami egy tök slágeres nóta, és a Kérdezz, ami viszont a mondanivalót tekintve sokkal mélyebb, sokkal komolyabb dal. Én a szövegek révén tudom elmondani, ami a fejemben felbukkan. Így tudom felhívni a figyelmet arra, hogy az emberek kérdezzenek, próbáljanak meg a felszín mögé látni. Ne fogadjanak el semmit kérdezosködés, kiváncsiság nélkül. A Kérdezzbol egyébként klipp is lesz, a Kicsikét mellett a másik. De mondhattam volna akár a Tavasszalt is, ami majdnem végig csak dzsu-dzsu-dzsu, de mégsem lóg ki a sorból. Lehet, hogy nem lesz belole sláger, nem fog a negyközönséghez szólni, de biztos vagyok benne, hogy lesznek arcok, akiknek ez lesz a kedvence az albumról.

A mai trenddel ellentétben az új lemezen sehol egy groove, egy komolyabb sampling, vagy prüntyögés. Nem is éreztetek kísértést a dolog iránt?

Szerintem a prüntyögéstol egyetlen zene sem lesz modern. De ugyanígy prüty-prüty-prüty nélkül is lehet modern, korszeru, mai valami. Nálunk egyedül a Diszkó címu számban van valami hasonló, de ott is csak azért, mert a nóta mondanivalója igényli. Másutt egyszeruen nem volt rá szükség. Nem vagyok nagy híve a samplinges technikáknak, a remix verzióknak. Pár nappal ezelottig nem is tudtam, hogy az utolsó Faith No More dupla CD-n is megjelent, ahol a második korongon remix verziók, klubmixek hallhatóak. Csak éppen pont azoka a dolgok vesztek ki így a zenébol, ami miatt az adott dalokat szeretem. A ritmusok, a riffek, maga a zene lültetése, húzása. Én speciel rocker vagyok ilyen szempontból. Na most, Angliában lehet, hogy szükség van erre, mert egy új tábornak is be tudják így mutatni az adott bandát. Nekünk nem célunk, hogy a vámospércsi M47 diszkóban a Scooter és az Infinity közé berakjanak egy Tankcsapda remixet. A lemezeinken a tolünk telheto legjobb verziók hallhatók, azokból már csak elvenni tudnánk egy remixeléssel, hozzátenni nem igen.

A pesti Yellow stúdióban hogy haladt a lemezfelvétel?

Ezúttal két demót is készítettünk amellett, hogy a zenekar kétharmada széttörte magát! Ha-ha! Elotte még koncerteztünk, élo lemezt csináltunk, és még kijött egy angol nyelvu, tulajdonképpen promóciós célt szolgáló anyagunk is. Mindezek ellenére erre a lemezre tudtunk eddig a legtöbbet készülni. Öt dal - Bárány, Diszkó, Forrás, Sztyuárdesz, Vonat - valamint néhány olyan nóta, amelyek végül nem kerültek lemezre, már tavaly télen felvételre kerültek, persze csak demó formájában. Még össze volt kapcsozva a szám, amikor már fenn voltak az alapok. Aztán meg Buzsik törte össze magát, és így a második demó dobgéppel készült, a Necropsiás Pisti segítségével. Annyira hozzászoktunk ehhez a precíz felvételhez, hogy ugyanezt akartuk visszahallani lemezen, csak éppen élo dobhangokkal. Emiatt a zenekar történeében eloször takjellel vettük fel az alapokat. Egy hét munka után rájöttünk, hogy a pontosság miatt feláldoztuk a lendületet, a húzást, a hangsúlyozást. Mert lehet, hogy egy takjellel összehasonlítva egy Tankcsapda lemez pontatlan, tehát hol lassulunk, hol gyorsulunk, de ettol él, lélegzik a produkció. És egy hét után jöttünk rá, hogy amit felvettünk, az kurva szar.

És kezdodött minden elorol?

Pontosan. Gyuri már haza is ment pihenni, mi meg Cseresznyével hajnali kettokor felhívtuk, hogy másnap üljön vonatra, jöjjön vissza Pestre, mert újra kéne venni az egészet. Eloszor azt hitte, csak viccelünk, de aztán egybol tudta, hogy mirol van szó, mert o már rögötn a dobok feljátszása után megjegyezte, hogy ez így nem lesz jó. Csakhogy akkor én még azt hittem, hogy a többi hangszerrel majd jó lesz. Hát nem lett az! Ha-ha! Így aztán kicsit el is csúsztunk a stúdiómunkával. Két héttel! Eloször még Kémerinek sem mertük megmondani, pláne nem a kiadónak! Ha-ha! És annak ellenére, hogy milyet kapkodtunk a végén, sikerült a Tankcsapda hangzást egy szinttel feljebb tennünk. És ez tulajdonképpen véletlenül alakult így. Persze nem teljesen, hiszen új boröket, új húrkészleteket használtunk, jobban odafigyeltünk a részletekre, a mikrofonozásra, mint korábban, de ezzel együtt még sikerülhetett volna rosszabbul a lemez. Szerencsére nem így lett. Nem akarunk úgy szólni, mint a Sepultura. Nem az a cél. Van egy megálmodott Tankcsapda hangzás, és ahhoz szeretnénk minél közelebb kerülni. Ezzel az anyaggal egy újabb nagy lépést tettünk elore.

Végül már csak egy kérdés:biológiából hányas tanuló voltál a suliban?

Hú, biológiából? Mit b. . tam el már megint a szövegben? Nem tudom, mire gondosz...

Például arra, hogy a Níluson...

Kajmánok nincsenek a Níluson! Ha-ha! Tudom, de ez egy olyan kajmán, ami a f. . om tudja honnan beúszott a Nílusba. Tudom, hogy arrafelé krokodilok vannak, de az sehogy se jött volna ki a dalban! Ha-ha! Egyébként ezen a dolgon, úgy, mint múltkor az ozön és a szarvasbikán, csak akkor kezdetm gondolkodni, amikor már régesrég elkészült. De most csak ezért nem fogom átírni a szöveget. Ráadásul ez a szám nem arról szól, hogy elhitessem bárkivel is a nílusi kajmán létezését, és a másik sem arról szólt, hogy az úz meg a szarvasbika kúr-e egymással. Mert ha akarom, olyan animal pornót szerzek, ahol igenis kúrnak egymással! Ha-ha! Akár odaviszek egy kib. . ott kajmánt is a Nílushoz! Ha-ha! Egyébként nálunk Ricsi, a zenekar mindenkori örökös technikusa a biológiafelelos, és o is szólt, hogy te Laci, tudod, hogy a Nílusban egyetlen kajmán sem úszkál... Ha-ha! De remélem, hogy csak emiatt egyetlen zoológus sem fogja összetörni a Tankcsapda lemezét!

Metal Hammer H, 1997. október