Nem mindennapos esemény egy banda életében, hogy egy olyan idõutazásra indul, mint Magyarország elsõ számú rockzenekara, a Tankcsapda. Lukácsék ugyanis újra felvették az 1989-ben megjelent Baj van! demó dalait. Sõt, ezt az anyagot kiegészítették négy akkoriban született, eddig kiadatlan nótával is. A nyers punk rock album dalait a jól ismert Saját Szavaikkal rovat keretén belül próbálta ismertetni a trió, azonban meglehetõsen aktív alkoholfogyasztás miatt a káosz jellegû beszélgetésbõl Nagy Szabolcs végül egy rendhagyónak joggal nevezhetõ riportot írt.

A Baj van !! megjelenése napján három órán keresztül dedikált a Tankcsapda az MCD-ben. Lukácsék itt nemcsak cd-lemezeket, kazettákat, képeket díszítettek kézjegyükkel, hanem rohamsisakot, skoda visszapillantó tükröt (!), bakancsot, gázálarcot, zászlókat is dugtak az orruk alá. Nem is beszélve a sok ajándékról. A srácok egyik kezükkel a filctollat forgatták, a másikkal viszont intenzíven emelgették a sörösüvegeket (is). Mire megérkeztem a helyszínre, már egy igen jó hangulatú társaság fogadott az egyik irodában.

„Beszélgessünk arról, hogyan készültek a felvételek, mert ha csak a múlt lenne a téma, egyedül én beszélnék -vetette fel Lukács.- A Baj van az egyik legelsõ dalunk volt. Az elsõ, a második, vagy talán a harmadik...” Közben külön beszélgetésbe kezdett Cseresznye, Fejes, valamint Õri Ferenc turnémenedzser és Ákos a csapat sofõrje. „Akartok errõl a dalról beszélni? –Fordult a többiekhez Lukács.- Mert ha nem, akkor inkább arrébb megyünk.” „Persze-persze, mindenrõl beszélünk!” –Mondta Fejes, majd visszafordult a többiekhez. Ekkor egy kábé ötperces vita alakult ki arról, hogy szabad-e dohányozni vagy sem. Végül Cseresznye lemondott a cigirõl. „Ha bekapcsolnád a diktafont, mondanám - szólalt meg Cseresznye, mintha addig el sem kezdõdött volna a beszélgetés.- Mit is kell mondani?” „A Saját szavaikkal rovatba kellene mesélnünk a dalokról – magyarázta fülig érõ szájjal Lukács.- Na jó, menjünk tovább! A Szívdnak a Tankológián már szerepelt egy ’94-es verziója. Az inkább egy metálos megközelítés volt, többnyire Cseresznye keze munkáját dicsérte. Itt pedig, ugyanúgy, mint a többi Baj van demós számnál, az eredeti verzió lett felvéve. Tehát nem tettünk bele semmit, nem vettünk ki belõle semmit, elnyomtuk, ahogy jött. Riffek, refrének, dalszöveg…szóval minden maradt a régi. Egy dal kivételével, de azt majd megmondom akkor, amikor ott tartunk.” Itt újabb szünet következett, a srácok ugyanis felmérték, mennyi alkohol van még a hûtõben. Lukács közben nógatta a többieket, hogy beszéljenek a lemezrõl. „Részemrõl az eddigi két dalhoz írhatod azt, hogy vázzeg” –Dõlt hátra elégedetten Fejes, és persze óriási vihogás követte a megszólalását.- Na, jöjjön a Fegyver vagyok. Ehhez a számhoz nem volt metronóm.” „Tudjátok ez az az Orgys szám- próbálta emlékeztetni a többieket Lukács, miközben Cseresznye maga elé bámulva mormolta a dal szövegét.- Cserkó, így már vágod?” „Persze, úgy kezdõdik, hogy di-di-di-didi, nyi-nyi-nyi. Mikorra készül már el az ebéd?” Látva, hogy a fiúk nincsenek formában, felajánlottam, megírom én az anyagot. Erre hangosan felröhögtek, de legalább jól esett Lukács sajnálata: „Szegény Szabolcs.” „Lóg a tököm, röhögnek a lyányok, mindegyik azt gondolja magába, de jó lenne, ha bennem kalimpálna- dalolászott most Lukács, újabb vihogást kicsikarva a többiekbõl. A helységben persze zajlott a jövés-menés, néhány elkésett rajongó még dedikáltatott. Ekkor kinyitottak egy újabb borosüveget. „A Világ proletárjai Cseresznye kedvenc száma, ezt szereti a legjobban játszani –mondta Lukács, majd a három tanker össznépi dadajozásba kezdett.- Egy kurva jó szám ez.” „Ebben van az, hogy kurva részegek, részeg kurvák” –foglalta össze a tudnivalót Fejes. „ A Tankcsapda címû szám az én kedvencem, de kurvára –vette át a szót Lukács.- Minden komoly zenekarnak van egy olyan nótája, amelyik a saját nevét viseli. Már 1989-ben arról írtam, hogy végzek a Tankcsapdával.” Ismét behalt a beszélgetés, mert megérkezett Csoki, a zenekar egyik barátja, méghozzá a teljes családjával. Lukács tíz percen át tömte Csoki kb. öt éves fiát azzal, hogy csináltasson magának punk tarajt, majd sörrel kínálta. A gyerkõc azonban ellenállt a kísértésnek, majd fél óra elteltével távozott õseivel és bátyjával. „Az Anarchiánál tartottunk” –folytatta Lukács. „Anarchia az éccakába, há dö-dö-dö-dö-dö-dö-dõõ” –nótázgatott Fejes, majd Cseresznye is. „Az Anarchiáról annyit érdemes, hogy van egy Sex Pistols szám, hogy No future, no future…, ez a refrén ebbõl van –informált Lukács.- És azt hiszem, hogy nincs jövõ, így van a szöveg.” „Na, ezzel az Anarchia kilõve –mondta Cseresznye.- Miért kéne nekünk rendesen mondani bármit is? Ez egy rendhagyó lemez, hát legyen rendhagyó a Saját szavaikkal is. Az Anarchiáról nincs mit mondani, az anarchia az anarchia.” „Na, következõ nóta? –kérdezte Fejes. „Félre a tréfát. Ezen vesztünk össze a középsõ résznél. Tá-tá-tá-trilililili. Van benne egy figura, amit hárman háromféleképpen akartunk eljátszani.” „Az a lényeg, hogy mindenki másképp emlékezett rá –mondta Fejes.- De ragaszkodtunk hangulatában ez eredetihez.” „Melyik számnál is tartunk? –jött vissza épp egy telefonálásból Laci.- Az a lényeg, hogy megismételni ugyanúgy mindent nem lehet. De törekedtünk arra, hogy borítóban, hangzásban, hangulatában hasonló legyen ez az anyag az eredeti demóhoz.” „A Tetoválj ki a Baj van mellett amit rendszeresen játszunk a koncerteken” –árulta el Lukács.- Ebbe a dalba viszont új dolog került. Az élesztõgép hangja, hogy pfu-pfu-pfu.” Ekkor ismét elkanyarodott a beszélgetés. A srácok azt kezdték taglalni, hogy Cseresznye csempét és kandallót ment vásárolni a stúdiózás közben, de ezt Cserkó határozottan cáfolta. Majd kiderült szépen, hogy a pár hetes együttlét során ki mennyit és mekkorát szellentett. „Terrorista vagyok, szeptember 11. Errõl már meséltünk” –szólt Lukács. Újabb tíz perc vita következett, most Fejes és Cseresznye között. Fejes váltig állította, hogy tõle tudta meg Cseresznye a New Yorkban történteket, a gitáros pedig a végletekig tagadta ezt. „Úgy képzeld el, hogy a Tankcsapdánál egy három órás próbából másfél így telik –árulta el Laci.- Nyem, és akkor ez, és a fatyom, de nem a fatyom, de igen, de nem, ha-ha! Így dolgozik a csapat… Ugorjunk akkor egy számot! Ez vagyok én. Ennek a szövege új, az eredeti kazettán még I want more címmel szerepelt. Az egyetlen, épkézláb sora az volt, hogy ’I want more drug’! Ha-ha! 1989-ben körülbelül ennyit tudtam angolul. Meg azt, hogy I am és You are. A felvétel viszont tetszett akkor annyira akkoriban, hogy a hét szám mellé odarakjuk nyolcadiknak ezt is. Ez egy jó, lendületes, punkos szám. Hónapokig írtam hozzá a magyar szöveget, pontosan azért, hogy ne az legyen, hogy hirtelen írjak egy Baj van- os szöveget. A strófák olyanok, hogy akár akkor, 1989-ben is megjelenhettek volna, nem csak 2002-ben. A Hová lettek az egyik legnagyobb szám, amit a zenekar írt. 45 másodperces, inkább thrash jellegû.” „Trash? ! –kérdezett vissza Cseresznye.- Ennek semmi köze a thrashhez vazzeg.” „Nem tudom igazából. Akkor inkább ilyen punk alaptörténet. Két versszak, két refrén, a három legegyszerûbb akkord az egész nóta. Gyakorlatilag ezek a számok mind megvoltak, felvettük õket, csak éppen nem adtuk ki akkor.” „A Kapd el az én kedvenc számom –jelentette ki Fejes.- Az eredeti középrészben volt egy elég spontán prózai megnyilatkozás a csajokról és ugyanazt ugyebár nem lehetett reprodukálni, de mivel a dal szerves része volt, azért be akartuk tenni az új verzióba is. Aztán Cseresznye azt mondta rá, hogy ez így szar, és tényleg az is volt. Végül a stúdióban megittam hét deci beherovkát, és ismét felmondtam a mondókát! Ha-ha!” „Azt sem tudta, hogy mit mond. Be volt rúgva, mint az állat. Aztán másnap rábólintottunk.”

Az interjú végére elõkerült egy újabb beherovka. Mivel nem akartam inni, Lukács megfenyegetett: elveszi a diktafonból a kazettát, és összetapossa, ha nem állok kötélnek. Öt perc rábeszélés, zsarolás és követelés után kénytelen voltam bólintani. Hogy ez után még mi minden történt, az inkább maradjon publikálatlan…