Rockgyémántok: interjú Lukács Lacival

Mindig te vagy az alany?
Lukács: Ja, általában. Jobb lenne ha ezt az izét (diktafon) felém tartanád
Ja, hát õszintén szólva, nem túl sokszor volt a kezembe ilyen sz*r...
Lukács: Nem baj
Fáradt vagy?
Lukács: Hát eléggé
Hogy telt a tél? Voltál taknyos az idén?
Lukács: Hát nem vagyok egy beteges típus taknyos szoktam lenni idõnként de ez a tél nem volt kemény, úgyhogy nem voltam
én sem nagyon beteg
Hál annak a vén szakállasnak aki egy emelettel feljebb lakik, így tehát megjelenhetett az Ez az a ház,
Mi az hogy megjelenhetett, mi több el is fogyott, több, mint 10.000 példányban. Ez állati nagy dolog ebben a kicsinyded
országban, nem?
Lukács: Ja, ez valóban így van ezzel a kislemez nemv árt sikert eredményezett, szal bíztunk benne hogy az embereknek tetszeni
fog és a kiadó is bízott benne,de azt hogy ennyi embernek be fog jönni és ennyi lemez fog elfogyni és a videoklip ennyire jól fog sikerülni na meg ennyire sokszor lejátszák ezt nem gondoltuk szal õszintén szólva nem tudhattuk elõre, hogy ebbõl ekkora siker lesz
Na és az hogy jutott az eszetekbe hogy Tanktörténelemben elõször maxit adjatok ki?
Lukács: Nem voltunk még kész akkor azzal a lemezzel, ami azóta már készen lett, viszont mindenképpen szerettünk volna
valamit a rajongóknak adni, egyáltalán megmutatni merrefelé is megy a zenekar, mit csináltunk az utóbbi idõben, ezért aztán ez a maxi egy ilyen köztes megoldásnak tûnt. Ráadásul külföldön ez egy bevett szokás, hogy az albumot a maxik megelõzik, bár
(M)agyarországon ez nem divat ugyan, vagy nem szokás a rockzenén belül legalábbis, tekintve, hogy annyira nincs rá piac, de
ez a mi esetünkben szerencsére egészen másképp alakult
Koncerteken megszórjátok a rajongó népet egy kis vegyes ízelítõvel?
Lukács: Hogyne, végül is a turné címe maga is "AGYARORSZÁG", úgyhogy az új lemez bemutató turnéja, nyilván nem
játszunk el minden számot az új lemezrõl, mert hát van egy csomó olyan régi számunk, amiket mindenképpen szeretünk
eljátszani, mert a közönség is szereti de azér a koncerteken mittomén, 5 -6 új dalt mindenképpen játszunk most.
És a közönség hogy fogadta az újakat? Végül is, új számok, esetleg másabbak is, ezmegaz...
Lukács: Hát figyelj, ma péntek van, a lemez kedden jelent meg, tehát elég friss még a dolog, de a koncerteken az újszámok
nagyon jól mûködnek szerintem,. meg amennyi visszajelzést idáig kaptunk, meg amennyit tudok telefonon akivel beszéltem,
olyannal aki ül az emailek elõtt meg a homepédzs elõtt, eddig jók a visszajelzések mindenféleképpen.
Te szeretsz netezni?
Lukács: Nem különösebben szoktam. Néha, hogyha olyan helyen vagyok megnézek egykét honlapot, de nem különösebben
foglalkozom a témával.
Elnézve pályafutásotokat a Punk and rolltól manapságig elég sok változáson ment keresztül a zenei sztájl, ez minek tudható be?
(szükségszerû avagy....?)Na és aztán Punk and rolltól milyen irányba haladtok szerinted?
Lukács: Hát, mindenképpen egyre jobbak leszünk, legalábbis azt remélem - persze változunk, hát változik a zenei ízlésünk,
remélem hogy fejlõdik és nem visszafelé hanem elõre halad a dolog, érted... nyilvánvalóan változunk emberi szempontból is,
gondolom hogy érettebbek vagyunk, vagy legalábbis bízom benne, hogy nem vagyunk értelenebbek, mint 20 évesen és hát
ezzel együtt változik az egész dolog, meg hát közbe' azért, ez ilyen frázis ugyan, de a világ is elég sokat változott az utóbbi
években és hát végül is mi ugyanúgy reagálunk ezekre a változásokra mi is - akarva akaratlanul, mint bárki más a saját
szakterületén - mi a zenében
Kérdezhetek a 'cause for sale -rõl, merthogy annak idején kiadtatok egy angol nyelvû opuszt, az milyen célzattal készült? Célja, megizé?
Lukács: Hát figyelj, az egy angol nyelvû demofelvételeket tartalmazó CD, azért mondom ezt, hogy demofelvételeket, mert
igazából azokat a felvételeket mi nem nagyon akartuk kiadni, igazából azért készült egyrészt magunk kedvéért, kipróbálni
magunkat angol nyelvû felvételeken, illetve külföld felé szerettünk volna ezzel az akkori kiadó által így mocorogni, aztán végül is
megjelent itt Magyarországon ez a 'cause for sale nevû album,. de sehol máshol külföldön nem. Annak ellenére, hogy a kiadó
azt mondta, hogy majd ez így lesz (ez nem a Sony ez még a korábbi kiadónk ) így aztán igazából semmi komoly dolgot nem
értünk el vele, vagy egyáltalán bármit amire büszkék lehetnénk de talán nem is nagy probléma. Nem volt az a felvétel annyira
erõs, mint amennyire annak kell lenni, amivel egy zenekar külföld felé elindulhat.
(ehem, ezt nemén mondtam, azaz én nem mondtam volna ).Amint észrevehetõ iszonyatosak az együttes, valamint szaporodnak
a kiadók is feszt,. Nem félsz attól, hogy ennek folytán a rockzene tömegiparággá változik?
Lukács: Hát én nem hiszem, hogy felhígulna, annyira sok jó zenekar meg annyira sok jó kiadó azért nincs és ezt most nem
nagyképõségbõl mondom ezt vagy bármibõl, de valóban de nincs olyan sok - vannak jó rockzenekarok, de nincs sok olyan jó
rockzenekar és van egykét komoly, egykét potenciálisnak nevezhetõ kiadó, de igazából sincs túl sok abból sem. Jó kiadó hmm.
Én azt gondolom, hogy pont annyi kiadó mûködik most és fog mûködni a közeljövõben, hogy amennyit ez az ország
érdeklõdésszinten - akár erkölcsi akár anyagi legyen is az - el tud tartani. azok a zenekarok lesznek sikeresek, és ezekbõl
kevés lesz azt gondolom, akik annyira jót csinálnak a maguk mûfajában amit az emberek értékelnek, mindenféle szempontból
Sajnos sok feltörekvõ új zenekar van, sok esetben a tehetség az adott mégis valami miatt abbamaradnak, mit üzennél nekik?
Lukács: Aki tehetséges és van benne elég akarat, de mégis abbahagyja akkor nincs benne kitartás, mondjuk, érted akkor
valami olyan hiányzik belõle, aminek meg kell lennie. Nem, igazából nincsenek ilyen sikerreceptek, vagy ilyen dolgok - egész
egyszerûen csak csinálni kell a dolgot,aztán az egyik lépés hozza a másikat.
Úgymint ti régen annakidején...
Lukács: Akár úgyis, ja
Még egyszer meg tudnád csinálni ugyanazt?
Lukács: Hát, hogyha újra 20 éves lennék, és újra 89 -et írnánk, akkor újra belekezdenék a Tankcsapdába, minden bizonnyal
persze. Hogy meg tudnám csinálni újra, azt nem tudom, egyszer már megcsináltuk, érted...(hehehe)
. Hülye kérdés - milyen érzés hyrösnek lenni?
Lukács: Nagyon egyszerû, ha az ember tudja ezt a dolgot kezelni, márpedig mi szerencsére tudjuk kezelni, akkor igazából
semmilyen, szóval, jó érzés hogy az emberek az embernek a munkáját szeretik, jó érzés hogy az embernek a koncertjeire
sokan eljönnek, jó érzés hogy sokan veszik a lemezeinket - ismerik és szeretik - ez mind jó érzés, de nem helyezzük magunkat
a saját szövegeink, a saját zenénk elé vagy felé - azaz amit a Tankcsapda csinál, abból fontosabb a zene és a szöveg, mint az,
hogy konkrétan a gitárosnak hosszú e a haja vagy rövid. Bár egy bizonyos szinten túl ez is szinten túl ez is fontos ugyebár de
nem ez a legfontosabb és nem ezzel foglalkozunk elsõsorban éppen ezért nem okoz gondot az hogy a népszerûséget és a sikert
- elviseljük
Jut is eszembe,a hajról, hogy hát tagcsere hajcsere, összeszoktatok?
Lukács: Persze persze, ez az új lemez teljesen már közös munka eredménye, csomót koncerteztünk is nyilván együtt, meg a
lemezt is együtt csináltuk, így aztán abszolút összeszoktunk. Emberileg már évek óta össze vagyunk szokva, hiszen ismerjük
egymást - debreceniek vagyunk mind a hárman, úgyhogy emberi szempontból nem kellett összeszoknunk. Zenei szempontból
nyilván igen, de szerencsére ezen a dolgon is túl vagyunk már, vagy legalábbis már egész közel vagyunk ahhoz, hogy
tökéletesen mûködjön a dolog.
És akik elmentek, a kapcsolat milyen velük? Merre járnak?
Lukács: Ottó az elõzõ dobosunk - vele nincs kapcsolatunk, amíg egy zenekarban zenéltünk, akkor se volt különösebb, ezért is
váltunk külön. Az õt megelõzõ dobos, aki alapító volt (Buzsik Gyuri) vele nagyon ritkán ugyan de találkozunk - õ fõállású
családapa lett. Labi, aki a korai idõkben volt a zenekar basszusgitárosa, egyben szintén alapító tagja, vele a legszorosabb a
kapcsolatunk, vele gyakran találkozunk - szinte hetente.
Kémerirõl meg abszolút nem tudunk semmit mióta különváltunk mindenféle szempontból - jogilag is meg gyakorlatilag is, azóta
mi igazából nem keressük a kapcsolatot - örültünk hogy különváltunk, igazából nem is érdekel.
Kellemetlen lehetett
Lukács: Ja, hát szar idõszak volt de túl vagyunk rajta.
Megvan még a cicád?
Lukács: Megvannak a macskák, hogyne, persze.
Miért? A kicsi fehérnek lett többje is?
Lukács: Igen -igen de ivartalanítva lett, mert nem tudunk annyi macskával mit csinálni
: -) És most mennyi van?
Lukács: Hárman vannak
Jjajistenem ))))) és milyenek?
Lukács: Mint a macskák általában lusták csak esznek isznak, alszanak...
Na, most pediglen a kötelezõajánlott gyakorlatilag befejezõ kérdés Rockgyémántokszerte: mi a véleményed a fanzinokról?
Lukács: Fanzinok szerintem nagyon fontos sajtóorgánumai az underground rock, vagy mindegy milyen, akár punk, akár rock,
akár alternatív zenének, szerintem a fanzinok azt a szerepet töltik be az ilyen sajtóorgánumok területén, mint a kezdõ, vagy
legalábbis alternatív szinten mozgó zenekarok a zenében, ezekbõl fejlõdnek ki az igazán komoly dolgok is a zenekarok szintjén is így lehet ez, és fanzinok szintjén is lehet ez nyilván, ahogy sok zenekarból nem lesz soha igazán ismert és népszerû zenekar,
így a legtöbb fanzine is fanzine marad világéletében és több - kevesebb példányszám után megszûnik vagy átalakul,de mondjuk van ellenpélda is, pl. a Rockinform, ami így indult ezelõtt 12 éve például és azóta az ország egyik vezetõ rockzene szaklapja.

Kösszépen! Na ezt nem mondtam, mert már az agyam húzott volna az agytalan tombolás agyarországának irányába.
Megjegyzem nem én voltam az egyetlen, aki csurom leizzadt, minekutána a HÁZ telt volt.
Szal aztán a bömbölõ kórust idézném viszlátként:
TANKCSAPDAAAAAAAAAAAA
Hathor