Errõl az interjúrol semmit nem tudok. A Tankforumban volt.

A Tankcsapda frontemberét, Lukács Lacit még a szigeti bulijuk elõtti készülõdés utolsó perceiben sikerült mikrofonvégre kapnunk, ahol a 2001-es év további terveirõl esett szó.

Mivel foglalkoztok mostanában? A nyári fesztivál bulik után lesz-e újabb turné, vagy esetleg más terveitek vannak?

Augusztust követõen három hónap fog eltelni koncertek nélkül, február eleje óta játszunk egyfolytában, és a Sziget az utolsó állomása ennek a turnénak. Novemberben és decemberben lesz 10 olyan koncert, nagyjából 8 olyan városban, ahol az év eddigi részében nem sikerült játszanunk. Nagyjából ez az év ezzel el is telik, új lemezünk ebben az évben egészen biztosan nem lesz. Következõ lemez leghamarabb jövõ év vége felé várható.

A koncert video, ami idén a PeCsában lett rögzítve, megjelenik végül?

A dolog ott tart jelen pillanatban, hogy nem volt még idõnk átnézni a teljes nyersanyagot, ezért nem merem azt mondani, hogy biztosan meg fog jelenni. Minden esetre azon leszünk – ha az anyag olyan, mint amilyennek gondoljuk – hogy legyen belõle koncert video.

Hogy érzitek, melyik az a fesztivál, amelyik legkedvesebb számotokra, vagy ahol a legnagyobb fogadtatást kapja a zenekar?

Igazából nagyon-nagyon kevés koncert kivételével, mindenhol jól fogadják a zenekart. Kevés az a helyszín, ahol ne lenne jó a hangulat, úgyhogy ilyen szempontból kedvenc fesztiválunk nincs. Nyilván egy olyan fesztivál, mint amilyen a Sziget, kaliberébõl fakadóan több dolgot tud a zenekarnak nyújtani, mint egy kisebb fesztivál – itt kényelmi szempontokra gondolok elsõsorban – de általában ez nem szokott minket zavarni, úgyhogy nagyon szívesen játszunk bármilyen más fesztiválon is, nem csak a nagyobb helyeken.

A Szigetre csak a koncert kedvéért jöttetek ki, vagy esetleg körül tudtok nézni egy kicsit?

Évek óta az a gyakorlat nálunk, hogy aznap vagyunk kint, amikor játszunk. Szétnézünk, beleszagolunk a levegõbe, megnézünk egy-két zenekart, aki aznap érdekel minket. A hét többi napját nem szoktuk itt tölteni, ez így van most is.

Most, hogy már nem csak a rock zenét kedvelõk körében vagytok ismertek, mennyire tudtok eleget tenni a felkéréseknek, vannak-e olyan bulik, amiket nem tudtok elvállalni, mert nem fér bele az idõtökbe, vagy egyszerûen nem vállaljátok, mert ütközne a Tankcsapda eszmeiségével?

Nem jellemzõ, bár vannak olyan felkérések, hogy menjünk el diszkókba, vagy ide-oda, ezeket nem csináljuk. Nyilvánvalóan csak élõben, és teljes mûsorokat szoktunk játszani. Ha valaki meghív minket egy házibulira – akár még sok pénzért, adott technikai körülmények között – hogy menjünk el három számot eljátszani, ilyen szinten nem vagyunk megvásárolhatóak. Ugyanez igaz a playback fellépésekre is. Elõfordul a mai napig, hogy meghívnak minket ilyen helyekre, kérdezik mennyiért, mennénk el, nyilván semennyiért, mert ez a zenekar nem errõl szól.

Azt hallottam, hogy szeptembertõl bevonultok a stúdióba egy-egy újabb dal erejéig, ebbõl fog valami születni?

Igazság az, hogy szeptember elsõ két hetét valóban stúdióban töltjük, de a közönség felé ennek nem feltétlenül lesz kézzel fogható eredménye. Egyszerûen csak szeretnénk pár olyan dolgot kipróbálni, amit egy normális lemezfelvétel közben – általában az idõhiány miatt – nem tudunk kipróbálni, vagy túllépünk rajta, mert a munka, amit akkor végzünk sokkal céltudatosabb. Most ennél sokkal egyszerûbb dolgot fogunk csinálni mindenféle kötöttségek nélkül, bemegyünk a stúdióba, és próbálgatunk hangzásokat, hangszereket, hangszíneket. Tehát elsõsorban nem új dalokat akarunk felvenni. Illetve nagy valószínûséggel felvesszük a zenekar 1989-ben megjelent Baj van! címû demoját.

Újra értelmezve a dolgokat?

Nem, nem! Ugyanúgy játsszuk fel, a dalok szerkezetén, a szövegén sem változtatunk. Egyszerûen csak felzúzzuk õket 2-3 nap alatt. Mindezt azért tesszük, mert nagyon sok olyan ember van, aki ezt a demot csak hírbõl ismeri, és szeretné megszerezni. Azóta egy újabb generáció nõtt fel, és sokan vannak a mai 16-17 évesek között, akik kíváncsiak az akkori dolgokra, és ezek nem, hogy jó minõségben, semmilyen minõségben nem hozzáférhetõk évek óta már. Ezt a hiányt szeretnénk pótolni.

A koncertek alapján hogyan látjátok, mennyire változott a Tankcsapda közönsége az elmúlt 5-10 évhez képest?

Nagyon sok a fiatal. Egy mai 17 éves srác vagy lány akkoriban jó, ha óvodába járt, ma meg õk vannak az elsõ sorokban. Ezelõtt 10 évvel is ez a 16-17 éves korosztály volt az elsõ sorokban, és ez ezután is így lesz, gondolom. Ilyen értelemben persze a közönség cserélõdik, de ma is sok olyan ember jár Tankcsapda koncertekre, aki a mi korosztályunk, a 30 fölöttiek közül kerül ki. Nyilván õk már nem ugrálnak az elsõ sorban, inkább a keverõpult környékén nézik végig a bulit. Megfigyelhetõ hogy a közönség, életkorban egyre szélesebb réteget ölel föl.

Úgy érzed, akkor van utánpótlás a rock zenét szeretõ fiatalok közül?

Mindenképpen van. Ez ugyanolyan, mint a divat. Ezelõtt 25 évvel, a 70-es évek közepén, az emberek bõ szárú nadrágban jártak, mint amilyenben ma. Ha ezelõtt 5 évvel megláttál volna valakit trapéz szárú gatyában, kiröhögted volna. Nem hiszem, hogy a rock zenének hosszú távon bármitõl is tartania kéne. Vannak idõnként hullámvölgyek, amikor a rockzene népszerûbb, kevésbé népszerûbb más mûfajokkal szemben, de hogy eltûnne azt nem, hiszem. "