Ez az a ház
Átver a látvány
Úgy szeress
Akinek látsz
Hiába keresel nyugalmat,
Nem találsz.
Sem a halálon innen,
Sem túl az életen.
Itt lakom, látod,
Ez az a hely;
Itt minden úgy van még,
Ahogy itt maradt.
Én nem kérdezek semmit,
Ne is felelj!
Ahhoz, hogy hazudj,
Neked elég egy pillanat.
Ami kint, az van bent,
Ami fent, az van lent;
Ahogy élsz, annyit érsz.
Ott van a válasz a szemedben.
Itt lakom, látod,
Ez az a ház...
Ami kint, az van bent...
Hallom minden reggel,
Hallom minden reggel,
Hallom minden reggel a hangod,
Hallom minden reggel.
Itt lakom, látod...
Itt élek.
Mikor belépett, én tudtam,
Hogy õ lesz az emberem.
Láttam rajta, hogy érzi,
Megszólítani nem merem.
Odajött, elém állt:
-El ne hidd, amit a szemed lát.
Tudom, hogy a béred hajt,
De te is rájössz majd,
Hogy átver a látvány...
Átver, ne felejtsd el!
"Aztán egyszer csak minthogyha egészen
más helyre kerültem volna,
tudod, kurva nagy ház, egy csomó
ember, üvölt a zene, mindenki tele
volt, mint az állat; és
hát olyan nõk voltak, hogy huhh..."
Nem értem a dolgot,
Az egész olyan hülye volt.
Kérdezni sem kellett,
Szavak nélkül válaszolt.
Hiába mégy ugyanoda,
A végén úgyis megunod
a
Legjobb piát, a legjobb csajt,
És te is rájössz majd,
Hogy átver a látvány...
Átver, ne felejtsd el!
"Jól van, elképzelhetõ
(???), de hidd el, hogy tényleg súlyos volt .Én
nem tudom, hogy van-e ilyen, vagy nem,
de hogy mit tudom én, kokó-
val (???), de... Na nem is az a
lényeg. Odahajolt hozzám, és azt mondta: "
Hiába van életed száz,
Vigyázz, melyik oldalon állsz.
A cél a fontos, nem a rajt,
És te is rájössz majd,
Ha átver a látvány...
Ez a látvány átver,
Ne felejtsd el!
"Reggel persze ugyanabban az ágyban
keltem fel, amelyikben reggel
szoktam. Egy kicsit zúgott is a
fejem, olyasmi volt, mintha mondjuk,
mit tudom én, másnapos lennék,
vagy ilyesmi. Kimentem a fürdõszo-
bába, tettem-vettem, és
amikor belenéztem, ott állt velem szemben
a tükörben. Na most már
nem vagyok benne egészen biztos, de olyan
volt, mintha õ lett volna az én
emberem. Érted!"
Ha ez a szerelem az élet,
A halál, a harc,
Én leteszem eléd a fegyvert;
Mind a ketten vesztenénk,
Ilyen háborút még
Soha senki nem nyert.
De a küzdelem, ami
Kettônk között tart,
Még nem ért véget.
Te vagy az örömöm,
Te vagy a bánatom,
Te vagy az életem,
Nekem Te vagy az Állatom!
Te vagy az Állatom!
Úgy szeress,
Ahogy a vadak és Én
Adok Neked enni.
Csak úgy szeress,
Ahogy a vadállatok
Ha tényleg az
Enyém akarsz lenni
Nekem
Te vagy az Állatom!
Gyere harapj meg!
Te vagy az Állatom!
Én szeretlek.
Karmolj belém!
Feküdj ide elém!
Gyere, megetetlek.
Nagyon szeretlek!
Te! Igen
Te vagy az Állatom!
Kicsi Macim...
Minden reggel a munka,
Délben hamburger, a Meki.
Mûanyaggal tömköd tele,
Te meg fizetsz neki.
A divat diktál,
Ettél, ittál;
Itt tényleg majdnem minden
Olyan, mint az eredeti.
Nincs mit szégyelni,
Nézz végig magadon.
Ne sajnáld, hogy az alkalmat
Megragadom arra, hogy néha
Dalra fakadjak, és arról
énekeljek,
Amit más a falra firkálgat
,
Hogy a birkákat
Az orruknál fogva vezetik
Jobbra-balra.
A sok marha!
Nyomtalanul nem múlik el
Az élet,
Valaminek mindig történnie
kell!
Látod a szemem alatt
Már ott van néhány
ránc,
Én mégis az vagyok,
Akinek engem látsz...
Minden reggel a munka...
Látod a szemem alatt
Már ott van néhány
ránc,
Én mégis az vagyok,
Akinek engem látsz...
Én az vagyok,
Akinek engem látsz...
Egy egyszerû srác.